Prológus

A sors egy kiszámíthatatlan tényező, ami mindenki szánalmas életében szerepet játszik. Egyesekkel kegyesen bánva, míg mások akarva-akaratlanul a sors játékszerévé válnak, hogy az kénye-kedve szerint rángassa a ragacsos szálain.
Néhányan hisznek benne, elhiszik, hogy a jövőnk, az egész hátralévő, előre elrendezett életünk, odafent valahol a messzi univerzum sötét, rejtett zugaiban megbújt csillagaiban már előre meg van írva. Jövőnk és végzetünk már születésünk pillanatában elrendeltetett. Világra jöttünk pillanatában egy felsőbb hatalom, egy földöntúli erő meghatározta a mi, és az eljövendő nemzedékek sorsát, kiket mi hozunk a világra. Talán igazuk van, talán tévednek. Semmi sem biztos.
Mások azt mondják minden okkal történik, ha valamit megjövendöltek azt úgysem kerülheted el, ha valakivel találkoznod kell, a sors úgyis az útjába állít. Ha elveszítesz valakit, jön helyette más, nem fogja pótolni, de mégis tudod, hogy azért sodródott az életedbe, hogy pótoljon valakit. Talán legbelül mindenki tisztában van léte kulcsfontosságú értelmével, mindenki tudja, hogy egy felsőbb utasítás szerint cselekszik, aszerint él.
A legtöbb ember nem kapott különösebben érdekes sorsot. Legtöbbjük boldogan él míg meg nem hal. A többiek sínylődnek a szörnyű életükben, amiért magukat okolják bele sem gondolva, hogy talán mégsem így van. Talán egy nagyobb erő befolyásolja az életüket. De vannak néhányan, akik nagy dolgokra hivatottak, hogy történelmet írjanak, megváltoztassák generációk sorsát, átírják a jövőt, egy egész nemzet hősévé váljanak
De vannak, akik még ennél is különlegesebbek. De róluk senki nem beszél. Nem beszélnek róluk, ők a társadalom rejtélyei, akik idővel elfelejtődnek, és már semmi nem marad róluk az utókornak, csak néhány kósza emlékfoszlány a porosodó könyvek lapjain. De mégis, különlegesebbek mindenki másnál. Talán még nem tudják, de ők a társadalom söpredékei, a kitaszítottak, akik mindvégig csak a saját helyüket keresték, arra ítéltetve, hogy tudatlanságban éljenek, hogy azt higgyék ugyanolyan jelentéktelenek, mint a többi szürke ember a fekete-fehér világban. A sorsuk az, hogy találkozzanak és amint bekövetkezik meglelik a kulcsot az élet titkainak fadobozához, amelyből rájönnek talán mégsem annyira jelentéktelenek, mint eddig hitték magukat. Talán több van bennük, talán egy közös kapocs összehozhatja őket bármennyire is különböznek. Talán eddig nem ugyanúgy éltek, de végzetük egybefonódik a Világéval és egymással, egymásért élnek és a végtelenért, azért születtek, hogy a Világot szolgálják.
Mindenkinek feladata van, néhányunknak jelentéktelen dolga másoknak viszont nagy teher nyomja a vállát, amire talán életük utolsó pillanatáig sem döbbennek rá. Sorsod meg van írva, de rajtad áll az, hogyan ér véget a történeted. Talán még időben rájöhetsz a küldetésedre, talán teljesítheted is. Talán találkozhatsz másokkal, kiknek sorsa egybeszövődik a tiéddel, mert sorsotok az volt, hogy találkozzatok. Egy biztos ha rád találnak, tudni fogod, hogy a kalandod még csak most kezdődik, és utatok együtt ér véget.

Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése